Gyermeknevelés során biztosan akad köztetek olyan, aki feltette már Önmagának a következő kérdéseket:
- Megfelelően viselkedtem ma a gyermekemmel szemben egy adott
konfliktushelyzetben?
- Van/volt választási helyzete a gyermekemnek egy adott helyzetben
vagy inkább afelé terelem a döntésében, amit Én magam akarok, szeretnék?
- Odafigyeltem rá, amikor beszélt hozzám?
- Türelmesen szoktam végighallgatni?
- Vajon elég jó szülő vagyok és mindent meg is teszek, hogy azzá váljak?
Ezek az Önmagunkban megfogalmazódó érzések és kérdések
teljesen természetesek és mindenkiben ott bujkálnak.
Probléma akkor van, amikor bizonyos érzések eluralkodnak
rajtunk, negatív érzésekké válnak.
Nem tudtunk megálljt parancsolni indulatainknak egy adott helyzetben
és mindez már a mindennapi életben és a gyermekeinkre való odafigyelésben is problémát okozhat.
A gyermeknevelés során felszínre jött negatív érzések igen sokfélék lehetnek, mint ahogy sokféle típusú szülő is létezik:
- túlaggódó szülő:
Az aggódás teljesen természetes, de ha túlzásba visszük, akkor ez már a visszájára is fordulhat. Aggódunk, hogy mi lesz a gyermekünkkel, mindent meg szeretnénk oldani helyette. Ha ez hosszútávon fennáll, akkor gyermekünkből is ugyanilyen túlaggódó, túlféltő és mindentől félő gyermek válhat, nem fog felelősséget vállalni magáért, mert szülei mindent elintéztek helyette, nem tud választani, döntést hozni bizonyos helyzetekben.
Adjuk meg nekik az Önállóságot!
- túl maximalista szülő:
Minden gyermeknek megvan a maga sajátossága, hogy mire képes, mire vágyik, mit szeretne megvalósítani, mit szeretne elérni.
Sok szülő tökéletes gyermeket szeretne:”Ha Én képes vagyok rá, akkor a gyermekemnek is képesnek kell lennie erre.”
Szeretnék sikeresnek és elégedettnek látni, és lehetőleg érjen el minden jót az életben, még azt is, amit ők nem tudtak megvalósítani.
Ha ez nem így történik és a gyermek ellenáll, akkor ez fusztráltá teszi a szülőt. Ennek az lehet a következménye, hogy csalódottá válik, úgy érzi, hogy nem mennek jól a dolgok, nem úgy mennek, ahogy azt „előre megtervezték”.
- túl dühös, türelmetlen szülő:
Sok minden miatt érezhetünk dühöt gyermeknevelés során. Például ezerszer elmondtunk már valamit, de mind hiába. Olyan mintha a falnak beszélnénk. Nem megy át az információ. Az egyik fülén bemegy, a másikon kijön. Ilyenkor aztán egyre türelmetlenebbek, idegesebbek leszünk és a hangunkat is felemeljük annak reményében, hogy talán így jobban meghallja azt, amit mondani akarunk. Számunkra nagyon fontos gyermekeink figyelme, mert ez ad visszajelzést arról, hogy milyen szülőnek érezhetem magam. Ha pedig folyamatos ellenállásba ütközünk, akkor a düh is egyre fokozódik bennünk.
Ott állunk és úgy érezzük, hogy nincs tovább. Kifogytunk az eszközökből, megrekedtünk. Az eredmény még mindig nincs sehol, nem értük el azt, amit szerettünk volna.
- túl bűntudatos szülő:
Tele vannak lelkiismeret furdalással és kételyekkel.
Mit kellet volna tennem? Miért nem tettem meg?
Mit várnak el tőlem?
Mit várok el magamtól? Tudom-e teljesíteni? Miért nem tudom teljesíteni?
- valamint az olyan szülő, aki szégyelli saját és a gyermeke viselkedését mások előtt:
Nem úgy teljesít a gyermekem az iskolában, ahogyan a barátnőm gyermeke vagy a szomszéd gyermeke. Nem olyan szépen ír, rajzol, olvas, mit a másik gyermek. Nem úgy viselkedik mások jelenlétében, mint ahogy az megszokott lenne, ezért ez kellemetlen, nem tud mihez kezdeni ezzel a helyzettel. Ez az érzés önváddal társul. Nem szeretnék, ha minderről más tudomást szerezne, ezért titokban szeretnék tartani.
Ezek az érzések korlátozzák a szülőket abban, hogy „lazábban”tudják kezelni a helyzetet.
Ilyen szülők szeretnénk lenni?
Ilyen érzéseket szeretnénk érezni?
A válasz: Nem!
Szerintem egyikünk sem szeretné, ha ilyen címkével bélyegeznének meg.
Amikor már kikerül a gyermek az otthoni környezetből és belép az oktatási hálózat rendszerébe (bölcsőde, óvoda, iskola...), akkor szembesülnek igazán a szülők azzal, hogy mások milyen szülőnek ítélik meg.
Hogyan lehetnénk egyszerűen csak jó szülők, akik megfelelő tükröt mutatnak gyermeküknek?
Hogyan szabadulhat meg ezektől a régóta tartó „rossz”, „kínzó” érzésektől?
Vajon honnan gyökerezhetnek a gyermeknevelés során fellépő negatív érzések?
Ne feledje, mindig van másik lehetőség, amit választhat!
A kineziológiai oldás segítségével mindezt kideríthetjük és segítségével ugyanazokra a megszokott helyzetekre másképp reagálnak majd. Különböző alternatívák közül választva oldják meg a problémáikat. Nyugodtabbak maradnak egy adott szituációban és képesek lesznek jobban odafigyelni gyermekükre és a mindennapi feladataikra egyaránt.
Ha sem önerőből és más eszközökkel nem sikerült még elérni a pozitív változást, de ezen mindenképpen szeretne változtatni, szeretne végleg megszabadulni a feszültségeitől, nyugodtabb és türelmesebb életet szeretne élni a családján belül és természetesen a mindennapi életében is, akkor hívjon fel és kérjen időpontot vagy keressen meg email-en.
