Nagyon sok pár él egymással szerelem nélkül, és ha megkérdeznénk őket, a többség azt válaszolná, hogy:” olyan jó ember…, de már elmúlt a szerelem… szeretem, mint embert.
Az a tapasztalatom mind a munkám, az ismerőseim és a családom körében is, hogy amikor felmerül a kérdés a férfiasságról vagy a nőiességről vagy minden, ami párkapcsolati problémával kapcsolatos, az emberek zavarba jönnek.
Egy ember sok mindent elárul magáról úgy, hogy nem is tudja (elpirul az arca, izzad, bizonytalan a válaszban).
Szerintetek mi vezethet odáig, hogy férfi és nő között megszűnik a szerelem?
„Szeretem, mint embert”, de hogyan szereti, mint nőt?
A megfelelő nő-vagy férfiszerep megélése vajon felnőttkorhoz kötődik?
Ha valaki 28 évesen még gyereknek érzi magát, hogyan töltheti be szerepét, mint apa vagy, mint anya? Hogyan tud „jó” nő vagy „jó” férfi lenni?
Szerintetek ki érezheti magát jó nőnek vagy jó férfinek?
